„Mert a te áldásoddal szolgádnak háza örökké áldott lesz!”
2Sám 7,29
2012. június 28-29-én Gálné Ács Mária meghívásnak eleget téve Kiskunmajsáról 2 mikrobusszal indultunk el intézményeket látogatni, munkatársakkal találkozni. Miskolc, Sajósenye, Borsodgeszt, Nemesbikk. Laza, kötetlen beszélgetések, terített asztal, kedves tekintetek, mély gondolatok között telt a két nap. az erdőből hűvös áradt, sok zöld az út mentén – nekem szűkebb hazám, hazatérés. Munkatársaimnak kimozdulás, új élmény, csapatépítő. Van, aki úgy fogalmazott, hogy „jutalomkirándulás”. Vagy inkább feladat? Rálátni a saját helyzetünkre, kimozdulni a panaszkodás-kultúrából, több területről együtt lenni két napig, és hazahozni, amit lehet.
Néhány gondolat azoktól, akik részt vettek:
„Nem tudtam, hogy vannak intézmények, amik így működnek.”
„A vendéglátás elképesztő volt, a terített asztal – gasztronómiai túraként is értékelhető, de főként az, ahogyan: (vendég)szeretettel.”
„Összehasonlíthatatlan az ottani helyzet a miénkkel, mi nem fogyatékosokat ápolunk, vagy kismamákkal foglalkozunk, és nem csak egy idősotthonunk van. Mégis lendületet adott az ötleteink megvalósításához: virágok a folyosóra, édesanyám már varrja a terítőket az asztalokra, a kinti teraszon tönkremenő fabútorokat felújítva behozzuk, hogy egységesebb legyen a folyosók arculata. Mióta visszajöttünk, minden nap az útról beszélek a kollegáimnak”
„Rokonlélekre találtam Imrében. Ahogyan látja az életet, ahogyan szolgál a rábízottak közt, ahogyan élete a munkája. Fél szóból is megértettük egymást, és érdeklődve hallgattuk egymás beszámolóját. Főként a pohár példája ragadott meg. Hogy kívülről akárhogy is nézünk ki, ha belül silány a tartalom. Rajtunk múlik, hogy mit töltünk bele.”
„Úgy mentünk oda, hogy ott úgyis minden jobb, szebb, és hogy nekik könnyebb dolguk van, mert régi intézmények, a kezdetektől egyháziak. Ahogy a gondokról hallottunk, már-már arra gondoltam, hogy mégis nekünk könnyebb. Végső soron nem ez számít, hanem az, ahogyan megélik, hogy az Úr kezében vannak, akármi is történik.”
„Régi vesszőparipám, hogy nem a normatívából élünk, hanem Isten kegyelméből, erre újabb bizonyíték a Kismamaház, Borsodgeszt, Sajósenye, Nemesbikk. Hitben élünk, nem látásban.”
„Tisztaság, fegyelem, családiasság – ezt tapasztaltam.”„Ami nagyon megfogott, az az összetartás, hogy nem húznak szét a munkatársak. A másik, hogy mindig van foglalkozás, az idejük be van osztva a lakóknak, sok program van, értelmesen el tudják foglalni magukat.”
Mi az, ami megmarad ebből?
Az éves intézményi értekezleten beszámoltunk a látottakról, fényképeket vetítettünk. A csütörtöki áhítat után együtt beszélgetünk közös jövőnkről, középtávú stratégiánkhoz ötleteket hoztunk haza, hangsúlyokat egy-egy területre. Lejegyeztünk apró, pici dolgokat, amiket megvalósítunk itthon is. Ami megmarad az a hit, abban, hogy lehet Istenben másként a remény, hogy van jövőnk és vannak társaink, akikkel együtt mehetünk az úton és a szeretet, amit élőben is tapasztaltunk testvéreink közt.
Noémi átfogó beszámolójához intézményvezetőként annyit szeretnék hozzátenni, hogy boldog voltam már meghívás miatt is, hogy új intézményként bekerülve ebbe a közösségbe, ilyen mértékű figyelmet, segítséget és pozitív érzést kapunk. Ez a boldogság a látogatás során maximálisan kiteljesedett azzal, ahogyan négy intézményben feltöltődtünk. Hatalmas vendégszeretetben volt részünk és nagy mennyiségű szakmai tapasztalattal tértünk haza, amit kamatoztatni tudunk saját intézményünkben.
Én nagyon szépen köszönöm a négy intézménynek azt a két nagyon szép napot!
Halászné Erzsi
Köszönjük!
Halász Noémi
intézményi lelkész
Kiskunmajsa, 2012. július 10.